Nincs olyan ember a világon, aki még soha semmilyen hibát nem követett el. Mindannyian hibázunk, és – jó esetben – tanulunk is belőle. De mi történik akkor, ha a korábban elkövetett hibáink meggátolnak bennünket a döntéshozatalban?
Milyen hibákat követhetünk el?
Nos, gyakorlatilag bármilyet… egy elhibázott választás akár munkáról, akár kapcsolatokról beszélünk, egy rosszkor kimondott szó, egy el nem intézett telefonhívás, egy hazugság, mind-mind okozhat kellemetlenséget, sőt keserűséget, megbánást és visszavonhatatlan sérelmeket. Sokszor elhangzik az a mondat, „bárcsak visszamehetnék az időben, egészen biztosan máshogy cselekednék”.
A gond akkor van, amikor a korábban elkövetett hibáink megbénítanak bennünket és negatívan hatnak a döntési mechanizmusainkra. Egy döntés előtt, főként, ha annak a következményei nagyban befolyásolják majd a további életünket – mindig nehéz a választás. Vannak olyan döntések, amelyeket könnyű meghozni, de valljuk be, életünk során nem ezek vannak többségben.
Hogyan tudom a korábbi félelmeimet félretenni egy újabb döntés meghozatalakor?
Erre a kérdésre nincs egymondatos, rövid és egyértelmű válasz, mégis van valami, ami segíthet.
Minden döntés meghozatala előtt igyekezz a lehető legalaposabban feltérképezni a választási lehetőségeket és végiggondolni azok kimenetelét, majd mindig dönts a lehető legjobb tudásod szerint. Legyen szó munkahelyi döntésekről, akár munkahelyváltásról, vagy a barátaiddal, szeretteiddel kapcsolatos segítségről, esetleg magánéleti problémák megoldásáról, ha mindig a lehető legjobb tudásod szerint hozod meg a döntéseid és az alapján cselekszel, akkor utólag ne hibáztasd magad egy-egy baklövésért. A döntés meghozatala előtt ne hezitálj túlságosan sokat, ne agyalj rajta napi 24 órában, mert ahelyett, hogy közelebb kerülnél a megoldáshoz, csak egyre messzebb és messzebb jutsz. Ha nehezedre esik az érvek átgondolása, akkor vegyél elő egy papírlapot és írd össze azokat, majd reálisan gondold végig a lehetőségeket. A leírt gondolatok segítenek abban, hogy könnyebben vizualizáld magad előtt a választások lehetséges kimenetelét és a lehetőségeket írott formában látva mintegy rendszerként tudd szemlélni azokat.
Egy dolgot ígérj meg magadnak minden esetben: a legjobb tudásod szerint hozd meg a döntést, és amikor meghoztad, ne hezitálj rajta tovább, ne kezdd újra a mérlegelést, mert csak káoszt teremtesz vele a gondolataidban. Ha eldöntöttél valamit, cselekedj annak megfelelően és ne gondolkodj azon, mi lett volna, ha másképpen döntesz.
Hibák értékelése
Ha utólag helytelennek bizonyult a döntésed, ne kezdd el hibáztatni magad és ne engedj a bűntudatnak. Ha a lehető legjobb tudásod alapján döntöttél, akkor hiába „repülhetnél vissza az időben”, ugyanúgy döntenél, hiszen akkor még nem voltál tudatában azoknak az információknak, amelyeket csak később kaptál meg az élettől.
Ne hibáztasd magad, ha mégsem jönnek be a számításaid és azt érzed, sikertelen vagy. A siker nem a semmiből jön, hanem sok-sok gyakorlás és kitartás eredménye. Ha hibázol – az élet bármely területén – azt utólag röviden elemezd ki, igyekezz belőle tanulni, de ne sopánkodj, és ne vegyél el magadtól energiát azzal, hogy hosszú időn keresztül rágódsz a dolgokon. Azt mondják, minden feladatmegoldás és minden cselekedet jó valamire, ha másra nem, akkor arra, hogy tanulj belőle. A tanulás és a fejlődés az életünk része, ez így van, amióta világ a világ. Nem az a fontos, hogy mindig mindent tökéletesen csinálj vagy tökéletesen reagálj le, a fontos az, hogy ha hibát ejtesz, tanulj belőle és a későbbiekben tapasztalatként hasznosítsd azt.
Ha megtanulod a „helyén kezelni” az általad ejtett hibákat, tehát nem süllyedsz el az általuk generált bűntudatban és önhibáztatásban, hanem a fejlődésed érdekben valóban tanulsz belőlük, akkor a továbbiakban sokkal ügyesebben és céltudatosabban fogsz tudni meghozni bármilyen döntést, ugyanis a hibázástól való félelem nem fog újra és újra megbénítani egy-egy döntéshozatal során.
Ne akarj mindent tökéletesen megoldani
A tökéletesség olyan, mint az unikornis: nem létezik! Nincs tökéletes világ, nincs tökéletes ember, és így nincs tökéletes élet sem. Nincs olyan, hogy minden döntésünk helyes és minden feladatot hibátlanul oldunk meg. A hibákat ne kudarcként éld meg, hanem fejlődési lehetőségként.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy következmények nélkül halmozhatjuk a hibákat, hanem azt, hogy mindig igyekezzünk a legjobb tudásunk szerint cselekedni, és ha nem sikerül, ne engedjük, hogy összeomoljon bennünk egy fél világ. Vegyük górcső alá, mit kellett volna másképp tennünk, ezt jegyezzük fel a képzeletbeli „így nem csinálom legközelebb” táblánkra és lépjünk tovább.
Bár leírni egyszerű, tudom, hogy a megvalósítás azért némiképp ennél nehezebbnek tűnik. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a folyamatos fejlődéshez elengedhetetlen, hogy néha hibázzunk és tanuljunk belőlük, hiszen így ismerhetjük meg a gyengeségeinket és az erősségeinket, amelyek igazán emberré tesznek bennünket.
