A sportsérülések különös módon két véglet között szoktak elhelyezkedni, így vagy túl könnyen vesszük őket, és azt gondoljuk, hogy majd elmúlik, vagy túl nagy tragédiaként éljük meg őket, és attól félünk, hogy soha többé nem fogunk tudni ugyanúgy mozogni. Mindkét reakció érthető, de egyik sem szolgálja igazán a gyógyulást. A regeneráció ugyanis nem magától történik és nem is passzív folyamat. A testnek időre, irányításra, terápiára és fokozott figyelemre van szüksége ahhoz, hogy újra úgy legyen terhelhető, mint előtte.
Mi a teendő sportsérülés után?
Ha valaki szeretne gyorsan és tartósan visszatérni a sporthoz, érdemes nemcsak kiheverni a fájdalmat, hanem a szervezett regenerálódást választani. Erre sor kerülhet akár a sportsérülés utáni rehabilitáció Buda vagy más városrészben elérhető szolgáltatásai keretében is, ahol a gyógyulási folyamat nem találgatáson, hanem módszeres felmérésen és célzott mozgásterápián alapul.
A rehabilitáció nem luxus, hanem ésszerűség
A sportsérülések legnagyobb hibája, hogy sokan túl korán próbálnak visszatérni a terheléshez. Egy meghúzódott izom, egy szalagsérülés, egy ínhüvely gyulladás vagy egy ficam gyakran már akkor is terhelhetetlen marad, amikor a fájdalom látszólag megszűnik. A fájdalom hiánya ugyanis nem jelenti azt, hogy a funkció visszatért. A sérülés után a test átmeneti kompenzációkat alakít ki, más izmokat aktivál, más struktúrákat terhel túl és megváltoztatja a mozgásmintát. Ha ezt a mintát terheljük tovább sport közben, az újabb sérüléshez vezethet.
A rehabilitáció nemcsak ráerősítés, hanem kontrollált visszaépítés. Meg kell erősíteni a sérült területet, vissza kell hozni a stabilitást, helyre kell állítani a mobilitást, újra kell tanítani a koordinációt és csak ezután lehet belépni a sport specifikus terhelésbe.
Mi történik a regeneráció első szakaszában?
A sérülést követő első időszak célja a gyulladás csökkentése, a fájdalom kezelése és a szöveti regeneráció támogatása. Ez az az időszak, ahol a túl sok pihenés épp úgy probléma lehet, mint a túl korai terhelés. A kötőszöveti regeneráció lassabb, mint azt sokan gondolják, és ha csak hagyjuk „gyógyulgatni”, akkor hegesedés, mozgásbeszűkülés vagy instabilitás maradhat vissza. Ezért fontos, hogy már az akut szakaszban beépüljenek bizonyos irányított mozgások, mobilizációk vagy gyengéd aktiváló gyakorlatok — természetesen szakember irányításával.
Tanítsd újra a tested profi segítségével
Az idegrendszer a sportban legalább olyan fontos, mint az izom vagy az ízület. A sérülés után az agy úgy értékeli a területet, mint veszélyeztetett részt, ezért bizonyos mozgásokat lekapcsol, másokat túlkompenzál. Ezért fordul elő, hogy például egy bokasérülés után romlik a térd stabilitása, vagy egy vállsérülés után a lapocka ritmusa borul fel. A rehabilitáció ezen szakasza arról szól, hogy visszaépítse ezt az ideg-izom koordinációt. Itt jelennek meg a neuromuszkuláris gyakorlatok, az egyensúlyfejlesztés, a propriocepció és a kontrollált mozgásprogramok. Ezek nélkül a sport specifikus terhelés nem lenne biztonságos.
A modern sportrehabilitáció lényege tehát nem az, hogy passzívan várjunk a gyógyulásra, hanem az, hogy irányítottan, kontrolláltan és szakmailag felépítetten vezessük a regenerációt.
