Liszt, Bartók, jazz és népzene egy színpadon — az Animánia koncert a műfaji határok helyett közös zenei nyelvben gondolkodik. Az Anima Musicae Kamarazenekar estje élő párbeszéddé formálja a hagyományt, ahol múlt és jelen egyszerre szólal meg. A hangsúly ezúttal a határok eltűnésén van: korszakok, stílusok és hallgatói elvárások kerülnek közös térbe. Hogyan épül fel egy ilyen találkozás, és mit jelent ma élménnyé alakítani egy koncertet? Erről is beszélgettünk a zenekar művészeti vezetőjével és az est házigazdájával, G. Horváth Lászlóval.
Az Anima Musicae Kamarazenekar – fiatal lendület és nemzetközi jelenlét
Az Anima Musicae Kamarazenekar a hazai klasszikus zenei élet egyik élvonalbeli fiatal együttese. A Zeneakadémia fiatal muzsikusaiból alakult formáció rövid idő alatt nemzetközi koncerttermekben is bemutatkozott, energikus előadásmódja és nyitott művészi szemlélete révén széles közönséget szólít meg. Repertoárjuk a barokk mesterektől a kortárs zenéig ível, koncertjeiken gyakran jelennek meg műfaji határokat átlépő projektek. A kamarazene számukra élő kommunikáció: a zenészek közötti figyelem és a közönséggel kialakuló kapcsolat minden fellépést személyes élménnyé alakít.
Az Anima Musicae külön hangsúlyt helyez az edukációs programokra és a fiatal hallgatók bevonására, így a klasszikus zene természetes módon válik a mindennapi kulturális élmény részévé.
Az Anima Musicae Kamarazenekar aktuális koncertjeiről és projektjeiről részletes információ a zenekar hivatalos oldalán érhető el.
Animánia – találkozás Liszttel, Bartókkal és a jelen hangjaival
Az április 24-i Animánia koncert ennek a szemléletnek látványos megvalósulása. A produkció olyan zenei utazást kínál, ahol Liszt Ferenc szenvedélyes világa, Bartók Béla népzenei ihletésű hangzásai és a jazz szabadsága egyetlen dramaturgiai ívben kapcsolódik össze. A műsorban klasszikus művek új megközelítésben szólalnak meg, majd kortárs reflexiók és népzenei inspirációk nyitnak új dimenziókat. A koncert során a hagyomány nem múltidézésként jelenik meg, hanem élő, folyamatosan alakuló nyelvként. A színpadon különböző műfajok zenészei találkoznak, a hangzás pedig folyamatos párbeszédben marad önmagával. Az Animánia élménye abban rejlik, hogy a hallgató egyszerre érzi az ismerősséget és a felfedezés örömét: a jól ismert dallamok új perspektívából szólalnak meg.
Interjú G. Horváth László művészeti vezetővel
Az Animánia programja mintha tudatosan lebontaná a műfaji határokat. Ön szerint a közönség vagy a zenészek ragaszkodnak jobban a kategóriákhoz?
Szerintem a határok megmaradnak, csak egy kicsit összemossuk őket. Pont az lesz a szép a koncerten, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. A közönség azt hallja majd, hogy mi a közös ezekben a műfajokban és nem azt, mi a különbség. Ettől még különbözőek, amihez sem a közönség, sem a zenész nem ragaszkodik: maga a műfaj kívánja meg a kategorizálást.
Mikor született meg az a felismerés, hogy a klasszikus, a jazz és a népzene nem külön világok, hanem ugyanannak a nyelvnek dialektusai?
Maga a zenélés a közös. Ennek a különböző módjai viszont lehetnek más-más világok, de az alapja ugyanaz, ezért sosem tartottam külön világnak.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia: mi az az élmény, amit ezen az estén csak élőben lehet megérteni?
Azt, hogy az alkotási folyamat lehet sokféle, de a lényeg a mű, az előadó és a befogadó hármas egységéből keletkező reprodukálhatatlan, megélt pillanat.
Mit gondol: Liszt Ferenc ma inkább forradalmár lenne vagy influencer?
Egyik sem. Valószínűleg ugyanúgy külföldön koncertezne és tiszteletbeli rektor lenne a Zeneakadémián:)
Mit tanul egy klasszikus zenekar a jazztől — és mit tanul a jazz a klasszikus fegyelemtől?
Azt, hogy tőlünk ellesnek-e valamit a jazz zenészek, azt tőlük kell megkérdezni, mi mindenképp az „on time” vagyis szigorúan monoton ritmusban levést igyekszünk elsajátítani.
A spontaneitás mennyire tanulható? Vagy ez az a pont, ahol a kotta már kevés?
Egy bizonyos szintig minden tanulható, így a rögtönzés is, de ahol ez különlegessé válik, ott kezdődik a művészet.
Ön amellett, hogy zenél narratívát is épít házigazdaként a különböző koncerteken. Inkább karmesternek, rendezőnek vagy történetmesélőnek definiálja magát?
Hegedűművész vagyok, minden más csak kirándulás.
Mi az a mondat, amit egy új zenésznek meg kell értenie ahhoz, hogy valóban az Anima Musicae részévé váljon?
Akkor teljesedik ki az egyén, amikor megtalálja, hogy mivel lehet a közösség szolgálatára és ebben érzi boldognak magát.
Mivel lehet meghódítani a fiatalabb közönséget? Milyen terveik vannak erre?
Őszinte leszek, nem szeretnék senkit meghódítani. A klasszikus zene fantasztikus érzelemdús belső világa engem önmagában letaglóz, ennek a csodálatos lélekemelő tevékenységnek az átélésére hívok meg szeretettel mindenkit. Akik nyitott szívvel érkeznek egy Anima koncertre, biztos, hogy lélekben gazdagabban térnek haza onnan.
Nők és a klasszikus zene – hogyan változik a koncertélmény a nézőtéren?
A klasszikus zene közönsége az elmúlt években látványosan átalakult, és ebben meghatározó szerepet játszanak a női hallgatók. Egyre többen keresnek olyan kulturális élményeket, amelyek érzelmi kapcsolódást, elmélyülést és inspirációt adnak a mindennapok mellett. A koncertterem sokak számára a feltöltődést kínáló közeg, ahol a figyelem lelassul, az idő pedig más ritmusban telik. A programválasztásban előtérbe kerülnek a történetmesélő koncepciók, az összművészeti élmények és az olyan előadások, amelyek személyesebb kapcsolatot teremtenek a zenével. A hallgatók nyitottabbak az új értelmezésekre, a műfajok közötti átjárásokra és az élményszerű koncertformákra. A klasszikus zene így egyre inkább közösségi élménnyé válik: barátnők közös esti programja, inspiráló kulturális kikapcsolódás vagy éppen csendes önidő. Az olyan produkciók, mint az Animánia, ebbe az irányba mutatnak — közelebb hozzák a zenét a mai életérzéshez, és olyan atmoszférát teremtenek, ahol a néző, illetve hallgató aktív részese lesz az élménynek.
A klasszikus zene új arca
A zene a koncertteremben, illetve az Anima Musicae Kamarazenekar koncertjein mindig megújul, mégis ismerős marad. Találkozás önmagunkkal, egy pillanat, amelyben mindenki megtalálja a saját hangját és utána a koncert élménye még sokáig velünk marad.
Fotó: Anima Musicae Kamarazenekar
